A 10es út réme...

...én vagyok. Hihetetlen ez a balszerencse és szar történéssorozat, ami múlt vasárnap óta ül rajtam. Az még csak hagyján, hogy milyen szar volt a múlt hetem, minden szempontból, családi meg suli meg csak úgy, meg a bulim sem olyan volt, mint szokott lenni, sokkal szarabb, ilyen szar még nem volt; de a ma reggel az a csúcs! Sokszor írom, hogy 'szar' esetleg? De vállalom! Szóval ok, hogy lefagyások az úton, meg óvatosan vezetek, de miért volt olajfolt pont a kanyarban a 10esen? És miért pördült ki az autó alólam, és miért mentem neki a szalagkorlátnak menetiránnyal szembe fordulván? Miért esett szét az autó eleje? Na jó, csak leesett a sárvédőm, de ez pont elég volt, hogy ne tudjam vezetni. Igazából le a kalappal, vannak még normális emberek, hisz ketten is kipattantak autójukból, hogy segítsenek, és így tovább tudtam menni egy buszmegállóig, ahol félreálltam. De a hatalmas ordenáré baszom kamionok menetszelétől szétjött megint az összeeszkábált autó, és már végképp nem tudtam elindulni. Meg elfolyt a szervóolaj, így nemszervós volt a kormány utána. Természetesen senki érdemlegeset nem tudtam telefonon sem elérni, ilyenkor van apám is, anyám is kikapcsolva, egyedül Niki volt itthon, aki nem sokat tudott tenni. Annyira kétségbeestem, hogy Dávidot hívtam! Helsinkiben, értitek! Hisz ő van a legközelebb elvégre és így! Szánalmas vagyok! Tényleg szánalmas! De legalább lenyugodtam tőle. Valamit nagyon rosszul csinálhatok az életemben meg az életemmel, vagy biztos tettem valamit, amiért ezeket érdemlem. Nem tudom, mi az vagy mik azok, majd átértékelem magam. Kerüljetek el! Csak bajt hozok! Valamint kerüljétek a kék Ford Ka-kat, mert veszélyes vagyok! Nem köz-, de ön-, és ez elég! Viszont odafönn vigyáztak rám, mert ha nem kormányzok ellen, és bepánikolok, akkor frontális csattanás lett volna! Aztán meg ki tudja? Követ a csuklyás...