Elképedések

Ez sem újkeletű dolog, már régóta motoszkál bennem, és folyton elképedek. Történetesen olyan váratlan illetők felbukkanásán, mint maga DÍDZSÉ BOBÓ a téfauban valamelyik nap. Rendben hát, hogy egykoron maga volt a német popikon (egyáltalán német???) , de hogy egy laza dekáddal tündöklése után vállal még fellépést, az maga a döbbenet. Nem is tudtam, hogy él-e még ő, hisz azon is ledöbbentem anno, mikor meghallottam hirtelen, hogy SZKETMEN DZSON halott. Bár ma hallottam a szkáppálubidiprlllubidi című számát a rádióban. Jó volt. Szerintem ez az egész innen jutott eszembe. Na de mindegy is. Ilyenekkel foglalkozom manapság. AMI NEM IGAZ!!! Hát persze! De rájöttem, ha csak sima történéseket írok le, a kutya nem kommentel, ám amint az első ostobaság megjelenik, mindenki ontja a szót... Decóll.

Ami viszont a valóság, hogy a saját magam által írt könyvből tanítok immáron egy csoportot. Olllyan izzzgi! Meg mindenki szintzárót ír mostanában. Meg vizsgázik. Én meg már egy hete leadtam az indexem. Vizsgám ugyan nincs most, de kéne szakkkkdolgozni. Fuck. Azért azt elmesélném, hogy tesin jelenlétre megy a jegy, és 2 hiányzásra 3ast adott Csicsi nénje. Na de vateva.

Meg voltunk Holdudvarban szombaton, és mocskos dolgokat követtünk el Kingával. Péel ettünk hamburgert. Meg csórtunk csipszet. LOL. És ma van a Dzsordzsmájkel koncert és nem vagyok ott. Pedig mentem vón ám! És a Rollingsztónsz meg a Doors... és mi lesz a nyáron, és nemtom, mikor, hova, merre, hol, és hogy mikor meg hol. Káoszbrigád. Nektek?