Wien

Bécsben minden más. Nem azért, mert "az má nyugat", hanem mert normálisak az emberek. Ok, persze, minden visszavezethető mindenre, vitázni ezen nem fogok, és kommenteket sem várok e témában. Nade Bécsben az emberek VÁRJÁK a Karácsonyt. Nem érzed azt, hogy gyorsan, utolsó pillanatban akarnak valamit venni, mert 'KELL', hanem végzik a dolgukat, ahogy szokták, és örülnek. Ezt a vásárban uralkodó hangulatból sikerült leszűrnöm, többek közt. Nincs stressz az arcokon, sokan vannak, de nem löknek fel 3 percenként. Nincs az, hogy 'utálom a Karácsonyt' és egyéb hasonlók. Mert ami itthon van, attól már komolyan hányingerem támad. Nem lehet közlekedni, csütörtökön 1órába volt, hogy hazaérjek a Pannónia utcából. Rémes!!! Nem sírok tovább, mert kicsit sikerült beleélnem magam abba a hangulatba, és nagyon jól éreztem magam. És végig esett a hó! És nagyon hangulatos volt! Ja, és vasárnaponként, attól függetlenül, hogy talán többszázezres forgalmuk lehetne egyes boltoknak, ZÁRVA tartanak. Nincs Aranyvasárnap, kit érdekel...Ah, mindegy. Bécs jó hely. Megyek máskor is. Ja, és kéretik nem kiakadni, hogy a főnökömmel megyek Londonba, ugyanis ő egy nő, Gaby. És másik 2 kolleganőmmel ment volna, csak azok lemondták, de a jegyük megvolt, én meg átvettem az egyiktől. Ennyi a sztori. Méégha egy pasival mennék...de nem. Jaj, és oly nehéz megbízható emberekkel összeakadni, és oly kiábrándult vagyok pasi téren is. Faszom. Mindenki szerelmes, meg boldog, csak én nem (meg még valakiről tudok, csak nem teregetem a szennyesét). Nem is azért, mert életbevágóan hiányzik az, hogy szerelmes legyek (most hazudtam), és nem is azért, mert néha nem jön össze egy két kellemes (na jó, fergeteges) este/éjszaka, hanem mert na!Azért! Jesszus, ennyire érzelgős nem voltam még itt...abba is hagyom...